A dabasi járás, mint vidéki térségtípus jellemzői és sajátos vidékfejlesztési aspektusai

Már korábban számos hazai területi vizsgálat igazolta, hogy az elmúlt két évtizedben lezajlott társadalmi-gazdasági változások eredményeként Magyarország vidéki térségei differenciálódtak, – a leszakadó, illetve stagnáló és fejlődő térségek közötti különbségek egyre szélesebbekké váltak. E változások legnagyobb vesztesének sokan a „vidéki Magyarországot” tekintik. A negatív változások ellenére, egyes megállapítások szerint azonban, a vidéki térségek bizonyos felértékelődésére is számítani lehet. Mindezeket figyelembe véve tanulmányunk – egy hazai vidéki típusú mikrotérségben; a Dabasi járásban, 2013-ban lefolytatott empirikus vizsgálatok alapján – megpróbálja bemutatni azokat a térbeli jellemzőket, lokális trendeket és aspektusokat, amelyek alapján jobban érthetővé válnak egy-egy vidékies térség problémái, illetve megragadhatók a különböző kihívásokra adható válaszok és jövőbeli vidékfejlesztési lehetőségek is

A magyarországi vidéki járások helyzete szakemberek véleményének tükrében

Az adott térségekben tevékenykedő - vidékfejlesztésben érintett - szakemberek véleményei, meglátásai bár nem számszerűsíthetők, de bizonyos tekintetben igen jó támpontokat adhatnak egy-egy vidéki járás megismerésében. A prominenciákkal folytatott diskurzusok fontos tanulsága például, hogy a statisztikai adatok alapján meghatározónak vélt területi különbségek nem is feltétlenül olyan jelentősek. Interjúink során sokkal inkább egy általánosan leromló vidék képe rajzolódott ki, ahol a hasonló problémák mellett - kevés kivételtől eltekintve - a rálátással rendelkező egyének lényegében, évek óta ugyanazokat a lehetőségeket latolgatják A 2013-ban zajló komplex vidékkutatás keretében folytatott vizsgálatok felhívták a figyelmet a járásokon belüli legsúlyosabb konfliktusokra: a közlekedési nehézségekre, a népességvesztésre, a magas munkanélküliségre, a szociális hátrányok halmozódására, a mezőgazdasági termények feldolgozási lehetőségeinek hiányára, az általános tőkehiányra és a helyi társadalmak reményvesztett attidűdjére is

A vidék fogalma, lehatárolása és új tipológiai kísérlete

A vidék fogalmát és lehatárolását, a vidéki térségek újrastrukturálódását, valamint differenciálódását évtizedek óta tudományos diskurzusok övezik. Sokak szerint a vidéki terek jól definiálhatók és objektív mutatók segítségével egzakt módon körülírhatók, míg mások megkérdőjelezik a vidékfogalmak általános érvényét és időtállóságát. Az ezzel kapcsolatos eddigi eredményeket, különböző nézeteket és polémiákat áttekintve – más hazai műhelyekhez hasonlóan – mi is arra a végkövetkeztetésre jutottunk, hogy a „vidék” mint térkategória pontosan nem határozható meg. A szakmai viták azonban általában nem csupán elméleti és módszertani kérdéseket vetnek fel, hanem legtöbbször a területfejlesztéshez kötődő gyakorlatias szempontokat is; mint például az egyes európai uniós tagországok vidékfejlesztését szabályozó irányelvek kérdéskörét. A vidéki térségekről alkotott felfogás ugyanis nagyban meghatározza a nemzeti vidékpolitikák specifikus céljait, illetve predesztinálja a támogatási források elosztását, végső soron pedig a tájak, települések és az ott élő közösségek jövőjét is. Meglátásunk szerint hazánkban mind a témakör elvi kérdésfelvetései, mind a fejlesztésekhez kapcsolódó empíriák rendkívül időszerűek, hiszen a rurális értékek megőrzése és a vidéken élők helyzetének javítása az egyik legsürgetőbb társadalmi feladatunk. A vidék szerepének növekvő jelentőségét kiemelő komplex vidékkutatási program (2013) alkalmat teremtett a korábbi nemzetközi és hazai vidéktanulmányok áttekintésére, valamint a már ismert módszerek együttes alkalmazásával új szemléletű térkategória-rendszer kialakítására. Tanulmányunkban – a vidék fogalomkörével és területi lehatárolásával kapcsolatos eddigi megközelítések áttekintő összegzésén túl – a magyarországi vidéki térségek új szempontok szerinti tipológiai kísérletét is bemutatjuk. Kutatásunk során az újonnan kialakított közigazgatási egységeket, vagyis a járásokat vettük alapul, és vizsgálatainkat, majd az ezt követő tipizálásokat az általunk vidékinek „besorolt” járások körében végeztük el. Reményeink szerint munkánk támpontokat nyújt a 2014–2020-as költségvetési időszak vidékfejlesztési politikája számára, amely lehetővé teszi a téregységenként differenciált fejlesztési irányok és intézkedések alkalmazását

Megújulási lehetőségek és gátló tényezők a szerb-magyar határ menti térségekben

Szerbia és Magyarország szomszédos területein, a különböző környezeti, társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális hatótényezők egymással szoros és bonyolult kölcsönhatásban állnak. Ebben a „kettéosztott”, ugyanakkor hasonló földrajzi jellegekkel és számos tekintetben közös múlttal rendelkező térségben, remélhetően a jövő is közös! 2011-ben, az MTA RKK és a szabadkai RTT ez irányú közös gondolkodása egy komplex regionális kutatást eredményezett; – „A határ, mint innovációs megújulási tengely” címmel. E kutatás elsődleges célja a szerb–magyar határ menti térség adottságaira építő fejlesztési lehetőségek feltárása volt. Az akkori analitikus és empirikus vizsgálatok alapján jól érzékelhetővé vált, hogy az érintett vidéki tájak és településkörnyezeti rendszerek jelentős része krízishelyzetbe került. A határ menti térség problémáinak feltárása és elemzése egyértelművé tette, hogy a közös fejlesztések alapja az itt élő közösségekben rejlő társadalmi tőke aktivizálása, amely minden egyéb más alapját képezi. Mindazokhoz a beavatkozási területekhez tehát, amelyek végső soron a fenntarthatóságot eredményezhetik, erősíteni kell a társadalmi partnerséget, a közösségi együttműködést és javítani kell a lakosság adaptációs képességét és a lokális tudás színvonalát